Nemesfémek adózása Magyarországon

Nincs tartási idő Magyarországon

Ezt azért kell ilyen egyértelműen kimondani, mert a magyar nyelvű fórumokon és összefoglalókban rendszeresen felbukkan a szomszédos jogrendszerek logikája. Több szomszédos ország joga ismer olyan időtartamot, amelynek elteltével a magánszemélyi eladás kikerül az adóztatás alól; a magyar Szja tv. 58. § viszont ilyen időtartamot sehol nem szabályoz — a tartási idő fogalmáról a szójegyzék ad átfogó képet, éppen azért, hogy a külföldi minta ne keveredjen össze a magyar szabállyal. Azokban a jogrendszerekben a szerzés időpontja önmagában eldöntheti az adókötelezettséget, és a bizonylat egy idő után elveszíti a jelentőségét. Ez a gondolatmenet Magyarországon egyszerűen nem alkalmazható, sem a jövedelem megállapítására, sem a bizonylatok megőrzésére nézve.

Mit jelent ez a gyakorlatban

A gyakorlati következmény kellemetlen, de egyszerű: minden egyes eladást önmagában kell vizsgálni, függetlenül attól, hogy a fém két hete vagy húsz éve került a tulajdonodba. Amit lentebb erről a törvény mond, az kizárólag arra vonatkozik, hogy a bevétel mekkora hányada számít jövedelemnek, és hogy ebből mennyi az adó — nem arra, hogy egyáltalán adóköteles-e az ügylet. A magánszemély értékesítési ügylete tehát mindig a törvény hatálya alá esik, csak a rá eső adóteher mértéke változik a bevétel és a bekerülési érték függvényében.

A magánszemélyi értékesítés jövedelemadójának alapjai

Az ingó vagyontárgy — ide tartozik minden befektetési célú arany, ezüst, platina és palládium — átruházásából származó jövedelem a magyar jövedelemadó rendszerében külön adózó jövedelem, vagyis nem kerül bele az összevont adóalapba a bér- vagy vállalkozói jövedelmekkel együtt. Az adó mértéke 15 százalék (Szja tv. 8. § (1)), és erre a jövedelemre nem rakódik rá a 13 százalékos szociális hozzájárulási adó (szocho): a Szocho tv. a gondosan felsorolt, külön adózó jövedelmeket taxatíve nevesíti, és a 58. § szerinti jövedelem ezen a listán nem szerepel. Az adót a magánszemély maga állapítja meg és vallja be — a fémkereskedő az átvételkor semmit nem von le belőle, a forrásadó fogalma erre az ügyletre nem alkalmazható.

Ez a megkülönböztetés nem szőrszálhasogatás. Egy tényleges mentesség azt jelentené, hogy a törvény a tényállást megvalósultnak tekinti, de a jogkövetkezményt visszavonja — ilyen a befektetési arany áfa alóli mentessége, amelyről lentebb külön szó esik. A magánszemélyi eladásnál viszont a tényállás minden esetben megvalósul, csupán a lentebb bemutatott két mechanizmus csökkentheti, szélsőséges esetben nullára, a ténylegesen fizetendő összeget.

Bevétel és jövedelem: két fogalom, két küszöb

A magyar szabályozás két, egymástól élesen elváló fogalomra épül, és a két szó felcserélése a leggyakoribb és legdrágább hiba, amit erről a témáról írva el lehet követni. A nemzetközi gyakorlatban gyakran emlegetett, a nyereséget adó alól teljesen kivonó szabályok itt csak korlátozottan alkalmazhatók: Magyarországon — mint fent láttuk — nem ilyen mentességről van szó, hanem a két alábbi, egymástól függetlenül működő mechanizmusról.

• A bevétel az eladásból ténylegesen befolyó, bruttó összeg — az, amennyiért a fémet eladtad, levonás nélkül.
• A jövedelem a bevételből az igazolt szerzési és értéknövelő költségek levonása után fennmaradó összeg — tehát lényegében a nyereség.

Miért nem szabad a két szót felcserélni

A törvény ehhez a két fogalomhoz két, egymástól teljesen eltérő jogi eszközt kapcsol. A bevételhez egy 600 000 forintos érték kötődik, a jövedelemből fizetendő adóhoz pedig egy 30 000 forintos kedvezmény. A következő két szakasz ezt a két mechanizmust mutatja be külön-külön, majd egy közös táblázatban egymás mellett is, mert a két szabály iránya éppen ellentétes: az egyik teljes egészében megszűnik, ha túllépik, a másik minden körülmények között megmarad.

A 600 000 forintos értékhatár

A Szja tv. 58. § (9) szerint, ha a magánszemély ingó vagyontárgyak átruházásából az adóévben összesen származó bevétele nem haladja meg a 600 000 forintot, akkor ebből a tevékenységből egyáltalán nem keletkezik jövedelem. Ez a megfogalmazás fontos: a törvény nem egy már keletkezett adót enged el, hanem magát a jövedelmet nem is tekinti keletkezettnek, feltéve hogy a bevétel a küszöb alatt marad.

Ugyanez a 600 000 forintos szám egy másik törvényhelyen, más funkcióban is felbukkan: a Szja tv. 11. § (3) b) a bevallási kötelezettség alól ad felmentést, ha az éves bevétel a 600 000 forintot vagy az abból megállapított jövedelem a 200 000 forintot nem haladja meg — a két feltétel vagylagos. Ez a bevallási könnyítés egy teljesen más norma, mint a fent bemutatott, jövedelmet keletkeztető szabály, és a kettőt nem szabad összemosni, még akkor sem, ha ugyanaz a 600 000 forintos szám szerepel bennük.

A 30 000 forintos adókedvezmény

A másik mechanizmus a Szja tv. 58. § (7) bekezdésben található, és teljesen más elven működik: „Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 30 000 forintot meg nem haladó részét." A törvény tehát nem a bevételhez, hanem közvetlenül az adóhoz nyúl hozzá, és nem is jövedelemhatárt, hanem egy fix, 30 000 forintos adókedvezményt ad.

Példaszámítás: az adó levezetése 300 000 forint jövedelemnél

Nézzünk egy konkrét esetet. Egy magánszemély az adóévben összesen 1 200 000 forintért adott el nemesfémet, a bizonylatokkal igazolt szerzési költsége 900 000 forint volt.

Mivel az éves bevétel (1 200 000 forint) meghaladja a 600 000 forintos értékhatárt (58. § (9)), a jövedelmet a teljes bevételből kell megállapítani — a kedvezmény ezen a ponton már nem alkalmazható.

Éves bevétel a 600 000 Ft-os értékhatár felett (58. § (9))
  -> a jövedelmet a teljes bevételből kell megállapítani
Éves bevétel                                      1 200 000 Ft
- Szerzési (bekerülési) érték (58. § (4))            900 000 Ft
= Jövedelem                                          300 000 Ft
Adó 15 százalék (Szja tv. 8. § (1))                   45 000 Ft
- Adókedvezmény (58. § (7))                           30 000 Ft
= Fizetendő adó                                       15 000 Ft

Miért csak egyetlen levezetés szerepel itt

A fenti számítás a törvény szövegéhez tapad: a 15 százalékos adót a teljes jövedelemre veti ki, majd az így kapott összegből vonja le a 58. § (7) szerinti 30 000 forintot. Ez az útmutató mindvégig ezt az egyetlen utat használja, és szándékosan nem állít mellé egy második, párhuzamosan végigszámolt levezetést. A NAV tájékoztatóiból ismert szemléltetés ugyanezt az egy kedvezményt fejezi ki a jövedelem oldaláról, és ugyanarra a fizetendő összegre vezet — de éppen azért, mert egyetlen kedvezményről van szó kétféleképpen kimondva, a két bemutatás egymás mellé állítása vagy összefésülése azt a téves benyomást keltené, hogy két, egymástól független engedmény jár.

A bizonylat, amit a hiányzó tartási idő miatt sosem lehet kidobni

Mivel semmilyen időtartam nem oldja fel az adókötelezettséget, a bekerülési érték igazolása minden jövőbeli eladásnál ugyanolyan fontos marad, függetlenül attól, hogy a fém mennyi ideje van a birtokodban. Ez a Szja tv. 58. §-ból közvetlenül következő, gyakorlati tanulság, amit egyetlen erről szóló magyar szöveg sem hagyhat ki: a vásárláskor kapott bizonylat évtizedek múlva is ugyanolyan értékes, mint a vásárlás napján.

Öröklés és ajándékozás: lépcsőzetes értékmegállapítás (step-up)

A 58. § (4) a bekerülési érték igazolására viszonylag nagyvonalúan jár el: elfogadja a rendes vásárlási bizonylatokat, sőt helyettesítő értékeket is elfogad ott, ahol eredeti bizonylat már fizikailag nem létezhet. Öröklés és ajándékozás esetén a törvény nem azt mondja, hogy az örökös vagy a megajándékozott folytatja az elődje eredeti bekerülési értékét — ez egy gyakori téves feltételezés. Ehelyett egy úgynevezett step-up történik:

Vagyis az örökös vagy a megajándékozott nem az elhunyt vagy az ajándékozó eredeti, esetleg jóval alacsonyabb vételárával számol tovább, hanem azzal az értékkel, amelyet a hagyatéki vagy illetékeljárás megállapított. Ennek gyakorlati következménye van: ha ezt az értéket alábecsülik a hagyatéki leltárban, az később, az eladáskor magasabb adóköteles nyereséget eredményez. A múltbeli árfolyamok oldal segíthet egy korábbi időpontra vonatkozó szokásos piaci érték alátámasztásában.

Ha nincs bizonylat: a 25 százalékos vélelmezett jövedelem

Ha a bekerülési érték a fent felsorolt eszközök egyikével sem állapítható meg — sem szerződéssel, számlával, nyugtával, elismervénnyel vagy más bizonylattal, sem a hagyatéki, illeték-, vám- vagy számlaértékkel, sem a szokásos piaci értékkel —, akkor a Szja tv. 58. § (5) szerint a bevétel 25 százaléka minősül jövedelemnek. A törvény szövege egyértelmű indikatívuszt használ, nem feltételes módot: ez kötelező szabály, nem választható lehetőség.

Számokkal a következőképpen néz ki egy ilyen ügylet. Egy magánszemély 1 000 000 forintért ad el nemesfémet, és a bekerülési érték a (4) bekezdés egyetlen eszközével sem állapítható meg — sem bizonylattal, sem hagyatéki, illeték-, vám- vagy számlaértékkel, sem szokásos piaci értékkel:

Éves bevétel a 600 000 Ft-os értékhatár felett (58. § (9))
  -> a jövedelmet a teljes bevételből kell megállapítani
Bevétel (eladási ár)                              1 000 000 Ft
Bekerülési érték a (4) bekezdés szerint nem állapítható meg
= Vélelmezett jövedelem: a bevétel 25 százaléka
  (58. § (5))                                       250 000 Ft
Adó 15 százalék (Szja tv. 8. § (1))                  37 500 Ft
- Adókedvezmény (58. § (7))                          30 000 Ft
= Fizetendő adó                                       7 500 Ft

Jól látszik, hogy a vélelem nem büntetés, hanem egy zárószabály: a bevétel háromnegyede itt is költségként számít, csak nem a tényleges, hanem egy törvényben rögzített arány szerint. Ha viszont a valódi szerzési költség ennél magasabb volt, a bizonylat hiánya érzékeny veszteség — és éppen ez az a következmény, amelyet a hiányzó tartási idő miatt semmilyen várakozás nem old fel.

Amikor a szabály NEM lép működésbe

Ez a pont az, ahol a legkönnyebb túl messzire menni a másik irányba. Nem igaz, hogy „bizonylat hiányában mindig" a 25 százalékos szabály alkalmazandó — a kiváltó ok szűkebb, mint egyszerűen „nincs vásárlási bizonylat". Örökölt fémnél a hagyatéki eljárásban megállapított érték, ajándékozott fémnél az illetékkiszabás alapjául szolgáló érték az irányadó bekerülési érték, még akkor is, ha a család soha nem talált eredeti vásárlási számlát az ékszerhez vagy az érméhez. A 25 százalékos vélelem csak akkor lép be, ha egyik helyettesítő érték sem áll rendelkezésre.

Mikor válik a magánszemélyi eladásból üzletszerű tevékenység

A magánszemélyi és az üzletszerű nemesfém-kereskedés közötti határ nem egy darabszámhoz, egy forgalmi összeghez vagy az eladások évenkénti számához kötődik — bármilyen konkrét szám, amit erről a témáról olvasol, kitalált. Az irányadó fogalom a Szja tv. 3. § 46. pont: „valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik."

A magyar „illetőleg" itt vagylagos kapcsolatot fejez ki, nem együttes feltételt: elég, ha a tevékenység üzletszerű VAGY tartós, illetve rendszeres jellegű — a két feltétel kumulatív olvasata mesterségesen magasra tolná a küszöböt, és téves biztonságérzetet adna annak, aki azt hiszi, hogy rendszeres eladás önmagában, üzletszerűség nélkül veszélytelen.

A jövedelemadó és az áfa külön-külön dől el, de ugyanaz a kapu nyitja mindkettőt

Ha a tevékenység átlépi ezt a küszöböt, két, egymástól független következmény áll be. A jövedelemadóban a jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemmé minősül át (58. § (8)), bekerül az összevont adóalapba, és emellett — mivel itt már nem a 58. § szerinti, hanem az összevont adóalapba tartozó jövedelemről van szó — felmerül a 13 százalékos szociális hozzájárulási adó is (Szocho tv. 1. § (1), 2. § (1)). Az általános forgalmi adóban ugyanaz a meghatározás köszön vissza szó szerint (Áfa tv. 6. § (1)), ezért ugyanez a küszöb váltja ki az áfaalanyiságot is; az alanyi adómentesség évi 20 000 000 forintos árbevételig választható (188. § (2)).

Bevallás, elévülés és a bizonylatok megőrzése

Az adót a magánszemély önadózás keretében állapítja meg, az éves szja-bevallásában vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg (Szja tv. 58. § (6)). A konkrét nyomtatványszámot és a benyújtási határidőt a NAV teszi közzé — ez az útmutató szándékosan nem közöl sem űrlapszámot, sem naptári dátumot, mert ezek évről évre változó közigazgatási adatok, nem a törvény szövegéből következő szabályok. A fémet átvevő kereskedő semmit nem von le és nem is jelent az adóhatóság felé — ez alól csak a fémhulladék-kereskedelemre engedélyköteles anyagok kivételek (58. § (10), 2013. évi CXL. törvény), és ennek a listának a záró jegyzéke sem aranyat, sem ezüstöt, sem platinát, sem palládiumot nem tartalmaz.

Aki elmulasztja a bevallási határidőt, és nem vállalkozó, sem áfaalany, a késedelmet a határidőn belül be kell jelentenie, a bevallást pedig egy igazolási kérelemmel együtt kell benyújtania (11/A. § (1)); ekkor november 20-ig nem szabható ki mulasztási bírság, kivéve ha a bevallás e nap előtt érkezik és a késedelem mégsem menthető ki ((2)).

Az adó megállapításához való jog öt év alatt évül el, annak a naptári évnek az utolsó napjától számítva, amelyben a bevallást be kellett nyújtani (Art. 202. § (1)); ehhez igazodik a bizonylatok megőrzése is, mert a 78. § (3) a kötelezettséget az elévüléshez köti, nem egy évszámhoz. A NAV gyakran „hat év, az eladástól számítva" formában egyszerűsíti ezt — ez gyakorlati átszámítás, nem törvényszöveg. A tárolásról a nemesfémek tárolásáról és biztosításáról szóló útmutató ad tanácsot.

Veszteségelhatárolást a Szja tv. csak a mezőgazdasági őstermelőnek (22. §) és az egyéni vállalkozónak (49/B. § (7)) biztosít, a 58. § szerinti ügyletre nincs ilyen szabály; hogy egy adóéven belül veszteség és nyereség szembeállítható-e, nyitott kérdés, egyedi ügyben adószakértő tud iránymutatást adni.

Az általános forgalmi adó rendszere nemesfémre

A jövedelemadó mellett a másik fő adónem az általános forgalmi adó (áfa), és itt az alapszabály kemény: Áfa tv. 82. § (1) szerint „az adó mértéke az adó alapjának 27 százaléka" — az EU legmagasabb normál kulcsa, minden nemesfém-ügyletre, hacsak a törvény kifejezetten mást nem ír elő.

Eltérő, kedvezményes mértéket a törvény csak néhány, tételesen felsorolt termékkörre ismer (82. § (2)–(5)), és a kedvezményes kulcsok egyik listáján sem szerepel nemesfém — sem rúd, sem érme, sem numizmatikai gyűjteménydarab (vtsz. 9705) formájában. Hogy melyik melléklet pontosan mit tartalmaz, és miért marad ki a kedvezményes importkulcsból a numizmatikai darabok behozatala is, azt az ezüstvásárlásról szóló útmutató vezeti le tételesen; adójogi szempontból itt annyi a lényeg, hogy nemesfémnél a 27 százalékos normál kulcs marad az alapeset, és a kedvezményes sávok felé nincs átjárás.

Fordított adózást a befektetési aranyra Magyarország nem alkalmaz (142. § (1)). Az egyetlen nemesfémes eset a nemesfémhulladék (6. sz. melléklet 26. pont, vtsz. 7112), és csak ha az ügylet minden résztvevője belföldön nyilvántartott adóalany (142. § (3)) — magánszemélytől vásárolt törtarany esetén a szabály nem alkalmazható.

Az uniós beszerzés és az import ugyanazt a logikát követi: befektetési arany esetén mentes, minden más nemesfémnél 27 százalék, importnál a vámértékre vetítve (74–75. §). Ha magyar magánszemély uniós kereskedőtől vásárol, ez nem közösségen belüli beszerzés, hanem — bizonyos feltételekkel — vám és nemesfém-behozatal szempontjából távértékesítés (29. § a), 49/A. §).

Kivétel a 31. §: a használt dolgokra, műalkotásokra és gyűjteménydarabokra vonatkozó különbözeti adózás alá eső ügyleteknél a távértékesítési szabály nem alkalmazandó.

A vámszabad terület szerinti mentesség (111. §) csak addig áll fenn, amíg az áru a vámeljárás alatt van — nem tartós mentesség. Az, hogy Magyarországon működik-e vámszabad raktár, forrásból nem ellenőrizhető, csak elméleti lehetőségként kezelendő.

A befektetési arany áfamentessége

A befektetési arany kivétel az előbb bemutatott 27 százalék alól, de az ok fontos: nem azonos azzal, amit a jövedelemadónál fentebb láttunk. Áfa tv. 236. § (1): „Mentes az adó alól a befektetési arany értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, valamint importja" — ez fedi a belföldi értékesítést, az uniós beszerzést és az importot is, kiterjed az aranytanúsítványokra és -swapre, valamint a közvetítésre is: ez a valódi befektetési arany áfamentessége.

Két jel mutatja, hogy ez valódi mentesség, nem a tényállás hiánya: külön opciós jog van az adókötelessé válásra (237. §), és külön szabály a levonási jogra (240–241. §) — mindkettő értelmetlen volna adótárgy nélkül. A számlaadási kötelezettség minden esetben fennáll, magánszemély vevőnél is (242. §); a levonási jog a főszabály szerint nem illeti meg a mentes értékesítőt (120. §), ezt a 240–241. § kivételei helyenként áttörik.

Mit fogad el a törvény befektetési aranynak, azt az aranyvásárlási útmutató mutatja be. Itt csak annyi fontos, hogy ez egy szűk kör: az ékszerarany, a díszműáru, a fogarany és a törtarany — bármilyen magas is a finomsága — kimarad, mert a törvény a formát követeli meg, nem csupán a finomságot. Egy 999,9 ezrelékes ékszer ugyanúgy kívül esik, mint egy alacsonyabb finomságú tárgy.

Magyarország nem vezet saját érme-listát: a 235. § (2) közvetlenül az uniós listára utal (2006/112/EK irányelv 345. cikk), és aki azon szerepel, akkor is befektetési aranynak minősül, ha a 235. § (1) b) feltételeit önmagában nem teljesítené. E lista 2026-ban hatályos tartalmát viszont ez az útmutató nem sorolja fel, és tételes átvétele nélkül egyetlen magyar történelmi aranyérméről sem állítható, hogy szerepel-e rajta vagy sem. Ezt a kérdést a konkrét érme adásvétele előtt a kereskedővel vagy adószakértővel kell tisztázni.

Ezüst, platina és palládium: nincs kedvezményes áfa

Ami az aranynál mentesség, az ezüstnél, platinánál és palládiumnál nem létezik: nincs „befektetési ezüst" kategória. A 236. § (1) mentessége kizárólag a befektetési aranyra vonatkozik, ezért a platinán és a palládiumon, éppúgy mint az ezüstön — rúd és érme formájában egyaránt — a teljes 27 százalékos áfa terheli az eladást, a vásárlást és az importot is.

Egy fogalmi elhatárolás viszont ide, az adózási útmutatóba tartozik: a fémjelzési fokozatok és a befektetési arany áfa-küszöbe két teljesen külön rendszer, és a kettőt nem szabad összekeverni. Az áfa megítélése szempontjából kizárólag az Áfa tv. 235. § (1) szerinti 995, illetve 900 ezrelékes küszöb bír jelentőséggel; az ékszerekre és dísztárgyakra előírt fémjelzési fokozatok nem adójogi kategóriák, és önmagukban egyetlen ügylet áfakulcsát sem változtatják meg — egy magas finomságú ezüst- vagy palládiumékszer ugyanúgy a teljes 27 százalékot viseli, mint bármely alacsonyabb finomságú darab. Maguknak a fokozatoknak a felsorolása nem ennek az útmutatónak a tárgya: platinára és palládiumra a platina és palládium útmutató, ezüstre pedig az ezüstvásárlási útmutató közli őket.

A különbözeti adózás — a kereskedő csak a haszonkulcsa után fizet áfát — numizmatikai gyűjteménydarabokra egyértelműen alkalmazandó (213–233. §); hogy a használt befektetési ezüstre is kiterjed-e, nyitott kérdés, amelyet az ezüstvásárlási útmutató tárgyal.

Öröklési és ajándékozási illeték alapjai

A nemesfém sorsa nem ér véget az eladással — öröklés és ajándékozás esetén egy harmadik adónem lép színre, amelyet a szomszédos országok egy része (Csehország, Lettország, Ausztria) már eltörölt, Magyarország viszont nem: az öröklési és ajándékozási illeték (1990. évi XCIII. törvény az illetékekről, röviden Itv.). A tárgyi hatály (7. §) kiterjed „a haláleset folytán, illetve az ajándékozással történt vagyonszerzésre" — a nemesfém itt egyszerűen ingó vagyontárgy: a „nemesfém" szó a teljes Itv.-ben egyszer sem fordul elő, még a törvényes fizetőeszköz jellegű befektetési érmék is ide tartoznak (102. § (1) c)).

Az általános kulcs 18 százalék az érintett örökrész vagy ajándék nettó értékére vetítve (12. § (1)), a törvény maga jelzi: „ha e törvény másként nem rendelkezik". Eltérő kulcsot csak a lakástulajdon (9 százalék, 12. § (2)) és a gépjárművek, pótkocsik (12. § (4)) kapnak — nemesfémnél mindig 18 százalék. A korábbi, háromosztályos illetékrendszert 2013. január 1-jével törölték: a rokonsági fok azóta nem a kulcs mértékét dönti el, hanem azt, hogy megilleti-e a szerzőt valamelyik személyes mentesség — erről a következő szakasz szól részletesen.

Ha az örökölt vagy ajándékba kapott nemesfémet később eladod, ismét a magánszemélyi értékesítési ügylet fogalma szerinti szabályok vonatkoznak rá — az illeték és a jövedelemadó két külön adónem, egymástól függetlenül esedékes, és a fentebb bemutatott step-up szabály (58. § (4)) éppen ezt a két adónemet köti össze: az örökség vagy ajándékozás során megállapított érték lesz a későbbi eladás bekerülési értéke.

Személyes mentességek és a bejegyzett élettárs nyitott kérdése

A 18 százalékos kulcs alól bizonyos rokoni körök teljes egészében mentesülnek — ezek valódi, tárgyi illetékmentesség szerinti mentességek (4. § (1)), nem csupán kedvezmények.

Két pontosítás tartozik a táblázathoz. A testvérek mentessége közvetlenül a törvény szövegéből következik (16. § (1) j), 17. § (1) w)), és a féltestvérre, valamint az örökbefogadott testvérre is kiterjed; a mentesség hatálybalépésének pontos dátumát ez az útmutató nem közli. Fontosabb: az Itv. a 16. § (1) i) és a 17. § (1) p) pontban kizárólag „házastársat" nevez meg — a bejegyzett élettárs jogállását egy külön törvény (2009. évi XXIX. törvény) rendezi, amelynek tartalmát ez az útmutató nem tárgyalja.

Egy további, kevéssé ismert kiút gyűjteményekre szabott: ha az örökös egy örökölt múzeumi tárgyat vagy gyűjteményt — akár csak annak egy részét — felajánlja az államnak, egy helyi önkormányzatnak vagy egy felsőoktatási intézménynek, és a felajánlást elfogadják, a felajánlott örökrészre eső illeték elmarad; ha az elfogadott felajánlás értéke eléri a teljes hagyatékra eső illetéket, az teljes egészében elmarad (Itv. 16. § (3)). Hogy a címzettek köre ennél bővebb-e, forrásból nem dönthető el, ezért csak ezt a három, vitán felüli címzettet említjük.

Értékhatárok öröklésnél és ajándékozásnál

Az öröklési és ajándékozási illetéknek — a jövedelemadóhoz hasonlóan — saját értékhatárai és határidői vannak, és a jogi természetük éppúgy szétválik, mint fentebb a 600 000 és a 30 000 forint esetében.

A 300 000 forintos örökösönkénti határ valódi mentes rész: csak a felette lévő összeg adóköteles, nem az egész örökrész — ebbe a keretbe emellett nem számít bele az örökhagyó gépjárműve, pótkocsija, ruházata és „a személyes használatra szolgáló szokásos mértékű vagyontárgyai"; hogy a viselt ékszer ebbe a körbe tartozik-e, a törvény szövegéből nem dönthető el.

A 20 000 000 forintos mentes rész csak mostoha- és nevelt gyermeket, illetve mostoha- és nevelőszülőt illet meg — a vér szerinti leszármazók amúgy is mentesek, nekik nem releváns. A sorrend kötött: a mentes részt először egy örökölt lakás illetékalapjából kell levonni, csak a fennmaradó összeg csökkenti a nemesfémre eső illetéket.

Az értékelés időpontja és a bejelentési határidők

Az illetékkötelezettség keletkezésének időpontja és az irányadó forgalmi érték megállapításának időpontja nem esik egybe — ez a terület legkevésbé megszokott pontja. Öröklésnél a kötelezettség a halál napján keletkezik (3. § (1)), okirattal történő ajándékozásnál az okirat aláírásának napján, okirat nélkül a vagyonszerzés napján (3. § (2) b), c)).

Ez alól egyetlen, szűk korrekciót ismer a törvény: ha az ügyiratok továbbítása hatóság, bíróság vagy közjegyző intézkedése vagy mulasztása miatt hat hónapon túl elhúzódik, a NAV a forgalmi értéket naponta a jegybanki alapkamattal csökkenti, legfeljebb 50 százalékkal, de a bevallott érték alá nem mehet (68. § (2)); az örökös okozta késedelem nem jár csökkentéssel. A mérce a kereskedelmi, piaci ár (69. § (7)), nem becsérték.

A bejelentés két, független szálon fut. Öröklésnél minden örököst egyenként terhel: a haláleset napjától 90 napon belül, ha a közjegyzőnek nem kell hivatalból eljárnia, és az örökösre jutó ingó hagyaték meghaladja a 300 000 forintot (90. § (1)) — 300 000 forint alatt eleve nincs mit bejelenteni. Ajándékozásnál a határidő 30 nap, közvetlenül a NAV-nál; okirat nélkül is illetékköteles ügyletnél elég a szóbeli bejelentés (91. § (2)–(3)).

Az illeték a jogerőre emelkedéstől számított 15. napon esedékes (78. § (3)), a késedelmet az Art. szerinti pótlék terheli. Az elmulasztott bejelentésre magánszemélynél legfeljebb 400 000 forint mulasztási bírság szabható ki (Art. 220. § (1)). Az elévülés öt év, annak az évnek az utolsó napjától, amelyben a vagyonszerzést bejelentették, vagy amelyben a NAV tudomást szerzett a mulasztásról (86. § (1)) — aki sosem jelenti be, nem indítja el az elévülési órát.

A külföldi elem két, egymástól élesen eltérő módon jelenik meg az Itv.-ben, és ezt a különbséget érdemes pontosan érteni, mert a következményük sem azonos. Öröklésnél a külföldön lévő ingó hagyatékra a magyar öröklési illetéket csak akkor kell alkalmazni, ha a vagyontárgy fekvése szerinti államban nem kell öröklési illetéket vagy annak megfelelő adót fizetni (2. § (1)) — ez tehát mentesítő szabály, és a külföldi teher igazolása az örökösre hárul. Ajándékozásnál viszont a törvény egyáltalán csak akkor alkalmazható, ha az ingó átadása belföldön történt (2. § (3)): a külföldön átadott aranytárgy nem mentesül, hanem eleve kívül esik a törvény területi hatályán. A kettő jogi természete tehát más — az egyik mentesség, a másik a területi hatály hiánya —, és határon átnyúló hagyatéknál a külföldön megfizetett teher beszámítását ez az útmutató nem tudja eldönteni: ilyen ügyben adószakértő bevonása szükséges.

Amit ez az útmutató nem pótol

Ez az útmutató szándékosan nem tér ki mindenre, ami egy nemesfém-tulajdonos életében adójogi vonatkozású lehet — más témák máshol, alaposabban vannak kifejtve, és a duplikálás helyett ide gyűjtöttük össze, hova érdemes továbblépni.

A vásárlás gyakorlati lépéseit és a kereskedelmi engedélyezést az aranyvásárlási útmutató tárgyalja részletesen, ezüstre nézve pedig az ezüstvásárlási útmutató ad hasonló áttekintést — ott olvasható a pénzmosás elleni törvény szerinti azonosítási küszöbökről is bővebben.

A fizikai tárolás, a bankszéf jogi jellege és a biztosítási kérdések nem ennek az útmutatónak a tárgya — ezekről a nemesfémek tárolásáról és biztosításáról szóló útmutató ad teljes képet; a bizonylatok elkülönített őrzésének adójogi indoka fentebb, a bekerülési érték igazolásánál olvasható.

Ha a nemesfém nem vásárlásból, hanem talált tárgyból vagy elásott vagyonból származik, egy teljesen más jogterület — a fém- és kincstalálási, illetve a régészeti örökségvédelmi szabályozás — lép működésbe, saját bejelentési határidőkkel és bűncselekményi tényállásokkal. Ezt a nemesfémek elásásáról szóló útmutató dolgozza fel.

A platina és a palládium piaci sajátosságairól — miért nincs áfamentességük, és milyen fémjelzési szabályok vonatkoznak rájuk — a platina és palládium útmutató ad áttekintést. Az árak kialakulásáról a hogyan alakul az arany ára és a hogyan alakul az ezüst ára útmutató ad képet.

A használt jogi kifejezések teljes listáját a szójegyzék tartalmazza.

Végezetül: ez az útmutató kizárólag a 2026-ban hatályos jogszabályok bemutatására szorítkozik, nem ad személyre szabott adó- vagy jogi tanácsot, és nem tartalmaz sem vételi, sem eladási ajánlást. Minden szám és határidő a hivatkozott törvényhelyből ered; ahol a norma és a NAV gyakorlata eltér, azt jeleztük. Egyedi ügyben — különösen öröklés, ajándékozás vagy nagyobb összegű eladás esetén — mindig érdemes adószakértőt vagy a NAV ügyfélszolgálatát megkeresni.