Nemesfémek tárolása és biztosítása Magyarországon

Két dolog mehet rosszul azzal a nemesfémmel, amit magadnál tartasz, és csak az egyik jár betörővel. Ez az oldal ez alapján a megkülönböztetés alapján halad végig: a biztosítási kötvény szövegétől a fizikai tárolás módjain át a leltárig, amely rögzíti, mid van és hol.

A tárolás nem csak biztonsági, hanem bizonyítási kérdés

Az első kudarc nyilvánvaló: lopás, tűz, víz, egy költöztető cég hibája. A második csak utólag válik láthatóvá, amikor valaki bizonyítékot kér arra, mi is volt ott:

• egy biztosító, amely kárt rendez;
• a NAV, amely egy értékesítést vizsgál;
• egy örökös vagy közjegyző, aki a hagyatékot leltározza.

A nemesfém szándékosan anonim, ezért egyik kérdés sem válaszolja meg saját magát.

Hol tárolható a nemesfém, és mit ad fel mindegyik megoldás

Négy megoldás áll reálisan egy magyarországi magánszemély előtt, és mindegyik egy előnyért cserébe ad fel valamit.

Az otthoni tárolás ára: minden egy épületben van

Az otthoni tárolás azonnali, diszkrét és nyilvántartás nélküli hozzáférést kínál a tárolóeszköz áráért, de mindent egyetlen épületbe koncentrál, és teljesen a lakásbiztosításod feltételeire bízza. A bankszéf kiviszi a fémet a házból, ha a bankod kínál ilyen szolgáltatást, és a rekesz mérete megfelel a tételnek. Egy kereskedői letét a fémet szolgáltatásként kezeli, gyakran auditált és biztosított formában, éves díj ellenében. A szállodai széf csak átmeneti megoldás, saját, jogszabályban rögzített felelősségi felső határral.

Otthoni tárolás és a fémjelzés félreértése

Sokan azt hiszik, hogy egy fémjel nélküli rúd gyanús. Az 508/2017. (XII. 29.) Korm. rendelet éppen az ellenkezőjét mondja ki.

Mit zár ki a 10. § (2) bekezdés

A fémjelzési kötelezettség (7. § 6. pont) az ékszereket, a dísztárgyakat és a személyes használati tárgyakat terheli. A 10. § (2) bekezdése ugyanakkor kifejezetten kizárja a fémjelzés alól a rudakat, lemezeket, huzalokat és félkész termékeket (g) pont), az érmeket és emlékérmeket (d) pont), a törvényes fizetőeszközből vagy az volt pénzből készült darabokat (c) pont), az 1 grammnál kisebb tömegű arany-, platina- és palládiumdarabokat (i) pont), a 2 grammnál kisebb tömegű ezüstdarabokat (j) pont), valamint mindent, ami magánbirtokban van egészen addig, amíg egy kereskedőnek el nem adják (f) pont).

A finomságot ezrelékben fejezik ki — a rendelet 7. § 7. pontja szerint az adott tárgy minden 1000 grammjára jutó tiszta nemesfém grammban mért mennyisége —, és minden önálló darabnak külön-külön el kell érnie az előírt finomságot (9. § (2)). A köznyelvben aranyékszernél elterjedt karátos jelölés és az ezrelékes jelölés ugyanazt a tulajdonságot írja le két különböző skálán; a rendelet nem írja elő kötelezően az ezrelék szót, és nem is tiltja a karátot, csak a saját fogalmait határozza meg ezrelékben.

A tűz és a betörés két külön kockázat

A betörésállóság és a tűzállóság két külön kérdés, és az egyik nem következik a másikból. A magyar jog nem ír elő kötelező széf-osztályt sem a lakásbiztosításhoz, sem önmagában a tároláshoz — ez tisztán szerződéses kérdés, a konkrét összeghatárok és feltételek a saját kötvényedben állnak, nem törvényben.

Ami viszont fizikai tény, nem szerződési feltétel: az arany olvadáspontja körülbelül 1064 Celsius-fok, ezért egy lakástűz jellemzően fémként éli túl, hiszen az értékét a finomsúlya adja, nem a formája. A papír más tészta: egy számla vagy egy fényképes bizonylat jóval alacsonyabb hőmérsékleten ég el, mint amennyit az arany egyáltalán érzékelne.

A vásárlási bizonylat elkülönített őrzése

Mivel a nemesfém birtoklása és mozgatása szándékosan nyomtalan, a vásárláskor kapott bizonylat az egyetlen dolog, amely utólag igazolja, mennyiért, mikor és mit vettél. Ezt érdemes fizikailag elválasztani magától a fémtől — más helyen, más dobozban, ideális esetben lefényképezve és felhőben is mentve.

Tartsd meg a szerződést, a számlát, a nyugtát vagy bármilyen más bizonylatot ugyanolyan gonddal, mint magát a fémet — csak külön helyen. Egy fényképpel dokumentált, dátumozott állapot azokban a helyzetekben is segít, amikor a bizonylat elveszett, de a fém megvan.

A bankszéf jogilag nem letét

A bankszéf-szolgáltatás a hitelintézeti törvény szerint pénzügyi szolgáltatás, de nem letét. A Hpt. (2013. évi CCXXXVII. törvény) 6. § (1) bekezdés 102. pontja szerint a bank az ügyfél számára állandóan őrzött helyiségben bocsát rendelkezésre egy széfet, „melybe értékeit az ügyfél maga helyezi el és veszi ki".

Három következmény, amely mind idetartozik

Ebből három dolog következik közvetlenül.

1. A bank teret ad, nem őrzi a tartalmat — nem válik a Ptk. 6:360. §-a szerinti letéteményessé, nem ismeri a tartalmat, és nem is igazolja azt.
2. Emiatt a tartalom bizonyítása teljes egészében az ügyfélen múlik: leltár, fényképek, bizonylatok, és lehetőleg egy, a széf tartalmára külön kiterjedő biztosítás.
3. A tartalom banktitoknak minősül, mert a Hpt. 160. § (1)–(2) bekezdése mindenkire kiterjed, aki pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe; a 161. § szerinti áttörések (hatóságok, büntetőeljárás) ettől függetlenül változatlanul fennállnak.

Az OBA és a BEVA nem fedezi a bankszéf tartalmát

Ez az a félreértés, amit érdemes egyszer és mindenkorra tisztázni. Az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) a Hpt. 212. § (1) bekezdése szerint kizárólag a „névre szóló betétre" terjed ki. A betét fogalmát a 6. § (1) bekezdés 8. pontja határozza meg: a bank tartozása, amely betétszerződésből vagy takarékbetét-szerződésből és a fizetési számla pozitív egyenlegéből fakad.

A 214. § (1) bekezdésében rögzített 100 000 eurós összeg „személyenként és hitelintézetenként összevontan" érvényes, és forintban kerül kifizetésre — ez a betétekre vonatkozó felső határ, nem a bankszéfben tárolt aranyra. A BEVA sem lép be: a fizikai nemesfém nem befektetési szolgáltatás tárgya. Ezt maga az MNB is megerősíti, amikor tisztázza, hogy a befektetési arany a neve ellenére nem az általa felügyelt befektetési termék, és sem az OBA, sem a BEVA nem áll mögötte.

A szállodai széf felelőssége korlátozott

A Ptk. 6:369. § (1) bekezdése szerint a szálloda csak korlátozottan felel az erre kijelölt helyen vagy a szobában tartott tárgyakért: legfeljebb a napi szobaár ötvenszereséig. Az ennél tágabb korlátozás vagy a felelősség teljes kizárása semmis.

Egy 45 000 forintos éjszakai szobaárnál a szobaszéf felelősségi felső határa 45 000 Ft x 50 = 2 250 000 Ft — efölött csak akkor van fedezet, ha a recepció írásban átvette a fémet megőrzésre.

Letét a kereskedőnél: három szerződéstípus, három eredmény

Amikor egy kereskedő vagy letétkezelő tárolja a fémet helyetted, a szerződés típusa dönti el, mit kapsz vissza, és ki a tulajdonos a köztes időben. A Ptk. három típust ismer, és a szolgáltató elnevezése — „raktáron tartott arany", „gyűjtőtárolás", „allokált vagy nem allokált" — önmagában nem dönti el, melyikről van szó: ezt a szerződés szövegében kell megkeresni.

Hogyan ismerd fel, melyik típust írták alá

A letéti szerződés (Ptk. 6:360.–6:365. §) esetén ugyanazt a dolgot kapod vissza, amit átadtál; a letéteményes köteles azt „saját vagyonától és más letevő által letett dologtól elkülönítve őrizni és nyilvántartani" (6:361. § (1)). A gyűjtő letét (6:366. §) esetén egy azonos fajtájú és minőségű készlet tulajdoni hányadát kapod, amelyet a többiek hozzájárulása nélkül is kiadhatnak arányosan (6:366. § (2)). A rendhagyó letét (6:367. §) csak akkor jön létre, ha két feltétel EGYÜTT teljesül: a letett dolog helyettesíthető — például szabványos rúd vagy érme —, ÉS a szerződés a letéteményesnek használati és rendelkezési jogot enged a dolog felett.

Nemzetközi kontextusban ezt gyakran allokált és nem allokált tárolásnak nevezik; a letéti szerződés és a gyűjtő letét közelebb áll az allokált, a rendhagyó letét a nem allokált gondolathoz — de ez csak tájékozódási pont, a magyar jogi minősítést mindig a Ptk. három kategóriája adja, nem az idegen szóhasználat.

Az alulbiztosítás: amikor a biztosítási összeg elmarad az értéktől

A nemesfém ára évek alatt többszöröződhet, ezért egy korábban megkötött biztosítás könnyen alulbiztosítottá válik anélkül, hogy bárki észrevenné. A Ptk. erre két, egymással összefüggő szabályt ad.

A biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított érdek értékét; az ezt meghaladó rész a megállapodásban semmis, és ha a biztosítási összeg a tényleges érték ALATT marad, kár esetén a térítés is csak arányos lesz (Ptk. 6:458. § (1), 6:460. §, 6:461. §) — nem a teljes kárt téríti meg a biztosító, hanem a biztosítási összeg és a tényleges érték hányadosával arányos részt.

Tényleges érték a káridőpontban (piaci ár)          8 000 000 Ft
Biztosítási összeg a kötvényben (Ptk. 6:458. §)      5 000 000 Ft
Alulbiztosítási arány (Ptk. 6:458–6:461. §)          5 000 000 Ft / 8 000 000 Ft = 0,625
Bekövetkezett kár (részleges lopás)                  4 000 000 Ft
Kártérítés = kár x arány                             4 000 000 Ft x 0,625
= a biztosító által kifizetett összeg                 2 500 000 Ft

Annak ellenére, hogy a kötvényben rögzített 5 000 000 forintos összeg fedezné a 4 000 000 forintos kárt, a biztosító csak 2 500 000 forintot fizet ki — mert az összeg a káridőponti 8 000 000 forintos tényleges értéknek csak 62,5 százalékát érte el. Ezt hívja a biztosítási gyakorlat arányos térítésnek; a fenti számok csak illusztrációk, a saját kötvényed pontos szövege dönt.

A biztosítás további csapdái: közlési kötelezettség és mentesülés

Négy kógens szabály fedi le szinte minden nemesfém-biztosítási vitát, mind a Ptk. hatodik könyvének biztosítási fejezetéből (LXII–LXIII. Fejezet). Fogyasztói szerződésben egyiket sem lehet a biztosított hátrányára felülírni — ez a következő szakasz tárgya —, de a szabályok maguk szigorúak.

Az első a közlési és változásbejelentési kötelezettség (Ptk. 6:452. §): szerződéskötéskor minden, a kockázatvállalás szempontjából lényeges körülményt közölni kell, a később bekövetkező változásokat pedig írásban be kell jelenteni. A jogkövetkezmény nem egy levonás, hanem ennél súlyosabb: a (3) bekezdés szerint „a biztosító kötelezettsége nem áll be" — a fizetési kötelezettség meg sem születik, kivéve, ha a biztosító a körülményt már ismerte, vagy az nem hatott közre a káresemény bekövetkeztében.

Egy enyhítést a gyűjtemények tulajdonosai érdemes megjegyezni: ha a közlési kötelezettség megsértése a biztosított vagyontárgyaknak csak egy részét érinti, a biztosító a többi tekintetében erre nem hivatkozhat (6:452. § (4) bekezdés). Egy tíz darabból álló éremgyűjteménynél tehát egyetlen be nem jelentett darab nem viszi el az egész kártérítést — ez a mentő szabály azonban a bejelentés elmulasztásának súlyát nem csökkenti, csak a hatókörét korlátozza.

A második csapda a mentesülés (6:464. § (1) bekezdés): a biztosító akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen, szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták — ideértve a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozókat is. A (2) bekezdés ezt kiterjeszti a kárenyhítési és -megelőzési kötelezettség (6:463. §) megsértésére is.

A harmadik és negyedik szabály a közlési kötelezettség szerződéses határideje és az állapotváltozás (6:453. §, 6:465. §): ha a szerződéses bejelentési határidőt elmulasztják, vagy az állapotot úgy változtatják meg, hogy a lényeges körülmények utólag kideríthetetlenné válnak, a fizetési kötelezettség szintén nem áll be. Ez a négy szabály együtt magyarázza, miért nem elég egy nemesfém-vagyont egyszer bejelenteni és utána elfelejteni: a saját vagyonvédelem és a szerződéses bejelentések együtt tartják fenn a fedezetet, nem külön-külön.

A fogyasztóvédelmi szabályok, amelyek a biztosítottat védik

Ne csak a fenti négy szabály szigora maradjon meg: a Ptk. ugyanabban a fejezetben olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek kifejezetten a fogyasztói pozíció gyengeségét ellensúlyozzák.

A legfontosabb a 6:455. §: fogyasztói szerződésben a díjfizetési késedelemre, a fedezetfeltöltésre, a kárenyhítésre, a közlési és változásbejelentési kötelezettségre és a mentesülésre vonatkozó szabályok egyoldalúan kógensek — a biztosító a fogyasztó hátrányára nem térhet el tőlük, fordítva viszont igen. Egy kötvény, amely a fentieknél szigorúbb feltételeket próbál a biztosítottra terhelni, ezekben a pontokban érvénytelen.

Három további rendelkezés áll a biztosított oldalán. A 6:459. § szabad választást biztosít több egyidejű biztosítás esetén — ha ugyanarra a vagyontárgyra két kötvény is fedezetet nyújt, a biztosított döntheti el, melyikhez fordul. A 6:468. § (1) bekezdése kizárja a biztosító megtérítési igényét a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozókkal szemben — ez a mentesülési okok (6:464. §) tükörképe: amíg a hozzátartozó gondatlansága a biztosítót mentesítheti, a biztosító utólag nem fordulhat ellene regresszért. Végül a 6:469. § arra az esetre ad választ, amikor az ellopottnak hitt fém előkerül: a biztosított megtarthatja, de köteles visszafizetni a kapott szolgáltatást.

Szállítás közben: mikor szűnik meg minden korábbi védelem

A fenti szakaszok mindegyike egy helyhez kötött állapotot feltételez: otthon, bankszéfben, kereskedői letétben. Abban a pillanatban, amikor a fém elhagyja ezt a helyet, a legtöbb védelem is megszűnik vele.

Egy lakásbiztosítási kötvény jellemzően egy megnevezett biztosított helyhez (a lakáshoz) kötődik; hogy a szállítás közben bekövetkező kár egyáltalán a fedezet része-e, kizárólag a saját kötvény szövege dönti el — ez, akárcsak a fenti alulbiztosítási és mentesülési szabályok, tisztán szerződéses kérdés, nem jogszabályi minimum. Ugyanez fordítva is igaz: egy kereskedői letéti szerződés jellemzően a letéteményes telephelyén tárolt fémre vonatkozik, nem a szállítmányra, amíg az útközben van.

Postai küldemény és saját szállítás

Postai vagy futárszolgáltatáson keresztül küldött nemesfémnél a feladó felelőssége és a szolgáltató kártérítési felső határa a fuvarozási szerződés feltételeitől függ; a fuvarozási felelősség önálló jogterület, amelyet ez az útmutató nem tárgyal jogszabályi hivatkozással — ezért itt csak annyi állítható biztonsággal, hogy ezt a saját szolgáltatóddal a feladás előtt, nem utána kell tisztázni. Nagyobb tétel vásárlásakor vagy eladásakor emellett a kereskedő oldalán a pénzmosás elleni törvény szerinti azonosítási kötelezettségek is felmerülhetnek, egy bizonyos, készpénzben fizetett összeg fölött — ezeket az aranyvásárlási útmutatónk tárgyalja részletesen. Itt csak annyi a lényeg, hogy a szállítás és az azonosítás két külön kérdés, és egyik sem oldja meg a másikat.

A leltár, amely a biztosítási igényt, a NAV-ot és az örökösöket egyaránt kiszolgálja

Egyetlen dokumentum három feladatot lát el egyszerre, és pontosan ezért éri meg évente húsz percet rááldozni rá.

Mit rögzítsen soronként

Egy jól vezetett leltár legalább a következőket tartalmazza: leírás és típus (rúd, érme, numizmatikai érme, ékszer), finomság ezrelékben vagy karátban, attól függően, melyik szerepel a bizonylaton, finomsúly grammban, rudaknál a sorozatszám és a hozzá tartozó tanúsítvány adatai, érmenél a verdejel, a beszerzés dátuma és ára, a tárolás helye, és hogy melyik biztosítási kötvény fedezi. Érméknél a leltárba vétel előtt egy érme súlyellenőrző kalkulátor is segíthet kiszűrni a nyilvánvaló eltéréseket, mielőtt a tétel a leltárba kerül.

A biztosítási igénynél a bizonyítás terhe a károsulton van: egy dátumozott, fényképekkel és bizonylatokkal alátámasztott leltár a rendezés és a vita közötti különbség. A NAV felé ugyanez a leltár az a dokumentum, amelyből a nemesfémek adózásáról szóló útmutatónk szerinti szerzési érték és az eladási ügylet adatai származnak — a bizonylat elkülönített őrzését a fenti szakasz már tárgyalta, itt annyi kiegészül, hogy a leltár a bizonylatok rendszerezett összefoglalója, nem azok helyettesítője.

Az örökösök felé a leltár azért nélkülözhetetlen, mert — ahogy a következő szakaszok részletezik — egy bizonyos érték fölött az ingó vagyont amúgy is leltározni kell a hagyatéki eljárásban, és a leltárban rögzített érték az, amiből az örökös saját, későbbi eladáskor számított adóterhe kiindul.

Hozzáférés, diszkréció és a nap, amikor nem vagy ott

A nemesfém csak akkor vagyon, ha a rá jogosult hozzá is fér — és ezt három, egymástól különböző probléma akadályozhatja, egyiket sem oldja meg egy jobb széf.

Három probléma, egyik sem hardveres

A diszkréció a leggyakoribb hiba forrása: nem a széf minősége szokott elárulni egy állományt, hanem egy elszólás, egy fényképen a háttérben látszó doboz, vagy egy közösségi médiába feltöltött kép, amelyen a helyadatok is aktívak maradtak. A fenti leltárban lévő fényképek titkosított, offline mentésbe valók, nem egy megosztott felhőmappába — és minél kevesebben tudják, hol és mennyi van, annál kevesebb az emberi kockázat, amit a fenti biztosítási szabályok amúgy sem tudnak kezelni.

A cselekvőképtelenség napja gyakran váratlanul jön: sem a házastársnak, sem a felnőtt gyermeknek nincs automatikus jogosultsága eljárni helyetted, és egy általános banki meghatalmazás nem feltétlenül terjed ki a bankszéfre — ezt külön meg kell adni, mielőtt szükség lenne rá. Gyakorlati tanácsként: egy előre, teljes cselekvőképesség mellett adott meghatalmazás olcsóbb és gyorsabb, mint egy utólagos, sürgős eljárás.

A halál napján — ahogy a következő szakasz részletezi — a bankszéfhez és a letéthez való hozzáférés a hagyatéki eljárás rendjéhez igazodik: az örökösnek igazolnia kell a jogosultságát, mielőtt bármit kiadnának neki. Egy lezárt borítékban, a végrendelet mellett elhelyezett feljegyzés, amely rögzíti, hol van a fém, hol vannak a kulcsok vagy kódok, és hol található a leltár — anélkül, hogy magát a kódot is tartalmazná —, ezt a problémát önmagában megoldja.

Bankszéf és letét öröklés esetén

A halál napján a bankszéfhez való hozzáférés rendezése átkerül a hagyatéki eljárásba, a kereskedőnél vagy letétkezelőnél fennálló letéti szerződés pedig — bár a letevő azt a Ptk. 6:364. § (1) bekezdése szerint életében bármikor felmondhatja — az örökös számára csak a hagyatéki eljárás igazolásával nyílik meg újra: az örökösnek igazolnia kell a jogosultságát, mielőtt a bank vagy a letéteményes bármit kiadna neki. Hogy a széf a hagyatéki eljárás lezárása előtt egyáltalán felnyitható-e, ellenőrzött forrásból nem igazolható — erről szól az alábbi megjegyzés.

Amit viszont a jogszabály rögzít, az a leltározási kötelezettség: egy nagyobb nemesfém-állomány a hagyatéki eljárásról szóló törvény szerint szinte mindig a hagyatéki leltár tárgya lesz, és az ott rögzített érték válik az örökös későbbi eladáskor irányadó szerzési értékévé. Ez a kapcsolat — a leltárban rögzített szám és a jövőbeli adóteher közötti összefüggés — pontosan az a pont, ahol a jelen szakasz véget ér: a mentességeket, az illetéket és az értékelés időpontját a nemesfémek adózásáról szóló útmutatónk tárgyalja.

A vámszabad raktár nem tartós áfamentesség

A vámszabad raktárban tartott nemesfém ötlete rendszeresen felmerül azzal az érveléssel, hogy ott a fém tartósan mentesülne az áfa alól. Ez félreértésen alapul, mégpedig kettősön.

Az Áfa tv. 111. §-a szerinti mentesség kifejezetten a folyamatban lévő vámeljáráshoz kötött: addig áll fenn, amíg az áru ideiglenes megőrzés alatt van, vagy vámszabad területre, vámraktározási eljárás alá, illetve aktív feldolgozás alá kerül. Ez egy eljáráshoz, nem egy helyhez kötött mentesség.

A másik probléma gyakorlati: nem ellenőrzött, hogy Magyarországon működik-e igénybe vehető vámszabad raktár. Emiatt ezt az útmutató nem mutatja be reális tárolási lehetőségként — aki nemzetközi mennyiségben mozgat nemesfémet és ezt fontolgatja, vámjogi szaktanácsadóval kell tisztáznia, létezik-e elérhető létesítmény, és mit jelent ez a vám és nemesfém behozatala szempontjából.

Az elásás nem tárolás

Ez a szakasz szándékosan rövid, mert az elásás jogi kérdései — a talált és a rejtett vagyontárgyra, a régészeti örökségre és a fémkeresős kutatásra vonatkozó szabályok — nem ide, hanem az elásásról szóló külön útmutatónkba tartoznak. Ami viszont a biztosítás szempontjából idekívánkozik, néhány mondatban elmondható.

Az elásott fém tipikusan a biztosított helyen kívül fekszik. Egy lakásbiztosítási kötvény a megnevezett biztosított címhez kötődik, egy kert füvében rejtett doboz erről a nézőpontról olyan, mintha soha nem is létezett volna — nincs kárrendezési alap, mert nincs dokumentálható, biztosítható tárgy egy dokumentálható helyen. Ugyanez a hiányzó dokumentáció az, ami a fenti négy megoldással szemben (otthon, bankszéf, kereskedői letét, szállodai széf) az elásást megkülönbözteti: a korábbi szakaszok mindegyike feltételezte, hogy legalább egy tanú vagy egy szerződés léphet a leltár mellé — elásott fémnél ez a feltétel eleve hiányzik.

Mit tisztázz a következő vásárlás előtt

Négy kérdés, ebben a sorrendben érdemes végigmenni rajtuk, mielőtt a következő rudat vagy érmét megveszed.

A négy kérdés sorban

Mit tud a jelenlegi lakásbiztosításod az értéktárgyakról? Ez tíz perc alatt kideríthető, és mindent meghatároz, ami utána következik — de a válasz kizárólag a saját kötvényedben van, nem ebben az útmutatóban.

A tervezett érték indokolja-e a tanúsított tárolóeszközt? Ha igen, kérdezd meg a biztosítót, milyen osztályú megoldást vár el, mielőtt megvásárolod — és ne feledd, hogy a tűz és a betörés a fenti szakasz szerint két külön kockázat, külön feltételekkel.

Ha valaki más őrzi a fémet, milyen szerződéssel? A szerződés szövegében keresd meg, a Ptk. három típusa közül melyikről van szó — a szolgáltató saját elnevezése, ahogy fentebb szerepelt, önmagában nem dönti el a kérdést.